Angol neve: Sulphur-crested Cockatoo

Latin neve: Cacatua galerita
(jelenlegi, illetve korábbi elnevezések)

Német neve: Gelbhaubenkakadu

Származási hely: Ausztrália, Tasmania, King-sziget, Új-Zéland

Átlagos életkor: 50 - 70 év, de a legöregebb madár 137 évesen pusztult el, igaz addigra már egy szál tolla sem volt.

Testnagyság (Fejtetőtől farokvégig mérve) : 50 cm

Nemek megkülönböztetése: A tojó valamivel kisebb, feje kerekebb, homloka szélesebb, írisze vörösesbarna, szeme kevésbé elõreugró, csõre kisebb. A fiatal madarak a szüleikre hasonlítanak, de íriszük barna, a nagyon fiatal madaraknál fejtetõn, a szárnyon és a háton a tollazat szürkés árnyalatú .

Fészkeltetés: 40 x 40 x 100 cm-es faodú, 12 cm-es röpnyílással. A fészek anyaga kellõen strapabíró legyen. A madár a fészekkontrollra érzékeny, páronként elkülönítve keltessünk.

Tojások száma: 2 - 3

Kotlási idő: 30 nap

Kirepülési idő: 8 - 10 hét.

Etetés: Az V. séma alapján (lásd: Tartás, idomítás), sok gyümölcs, zöldség, lágyeleség.

Tartás, elhelyezés: Tágas, erõs építésû volier (6 x 2 x 2 m-es védõházikóval kiegészítve) ajánlott, fagymentes helyen kiteleltethetõ. kalitkás elhelyezése esetén a minimális méret 100 x 60 x 160 cm-es legyen, a kalit drótvastagsága 2 - 4 mm-es legyen. A kinti, külsõ röpdés elhelyezése esetleg problémát okozhat, mivel a madár gyakran, és hangosan ordibál, mely a szomszédokat esetleg zavarhatja. A fiatalon beszerzett madarak gyorsan szelídülnek, beszédutánzásra megtanítható, minden csínyben, bohóckodásban, játékban benne lesz. Szívós, ellenálló madár. Sokat rágcsál, szeret fürödni, illetve zuhanyozni, beszoktatás után társas röpdében, de akár a szabadban is tartható.

Egyéb tudnivalók: Eredeti élõhelyén párokban kis, kb 30 fõs csoportokban és nagy, több száz fõs kolóniákban (a költési idõszakon kívül) egyaránt elõfordul. Új Guineában könnyû megközelíteni, míg Ausztráliában nem szívesen engedi magához közel az embert - ez valószínûleg a rendszeres vadászatnak köszönhetõ, mivel a farmerek a gabonában okozott károkért ezt a fajt is üldözik. Általában a nyílt magas fákkal körülvett területeket részesíti elõnyben, de mindig vízközelben marad. A csapat a kakaduknál megszokott õrszolgálatot állít, mely vészjelzéssel riaszt veszély esetén. Minden csapatnak saját alvóhelye van, ahová rendszeresen visszatér. A csapat igen zajos, kivéve a költés idején. A madár gyorsan kis szárnycsapásokkal repül, melyet idõnként siklórepülésre vált. Költési idõszakának kezdete változó, Új-Guineában február-március környékén kezdõdik, Ausztráliában pedig augusztus és január közé esik. Fészek gyanánt általában egy magas eukaliptuszfa ürege szolgál, mindig vízközelben.

Alfajok:
3 alfaja van:
A Cacatua galerita fitzroyi a törzsalaknál valamivel kisebb, fülén, pofa- és toroktájékán több a sárga szín, szemgyûrûje halványkék, csõre kisebb.

A Cacatua galerita triton A törzsalaknál kisebb, bóbitatollai szélesebbek, szemgyûrûje égszínkék.

A Cacatua galerita eleonora az elõzõhöz hasonlít, de csõre lényegesen kisebb és csak az Aru-szigeteken él