Sziklapapagáj

Egyéb magyar nevek: Sziklapapagáj

Angol neve: Patagonian conure

Latin neve: Cyanoliseus patagonus
(jelenlegi, illetve korábbi elnevezések)

Német neve: Felsensittich

Származási hely: Chile Uruguay, Argentína

Testnagyság (Fejtetőtől farokvégig mérve) : 45 cm

Nemek megkülönböztetése: Csak állatorvosi vizsgálattal lehetséges. A fiatal madarak írisze halványszürke, csõrük felsõ kávája szaruszínû.

Fészkeltetés: 35 x 35 x 60 cm-es faodú, 8 cm-es röpnyílással. A tojó egyedül költ. A fészekkontrollra érzékeny, mesterséges felnevelésre néha szükség lehet.

Tojások száma: 3

Kotlási idő: 25 nap

Kirepülési idő: 8 hét.

Etetés: Napraforgómag, zab, kendermag, kukorica, dió mogyoró, gyümölcsök, zöldségek, lágyeleség (V. séma, lásd: Tartás, idomítás). Sokat rág, ezért rágnivalóról gondoskodjunk számára.

Tartás, elhelyezés: Kalitkás elhelyezése esetén a minimális kalit méret számára 120 x 60 x 80 cm. Mozgásigényes madár, ezért feltétlenül engedjük ki minél többet, illetve tágas voliert (4 x 1,5 x 2 m, védõházikóval kiegészítve, egy pár számára) biztosítsunk számára. Társas volierben is elhelyezhetjük, ebben az esetben két m2 területet számítsunk páronként, bár a hazai tapasztalat azt mutatja, hogy ennél kisebb helyen is sikeresen tenyészik. A külsõ röpdében egész évben kint lehet a madár. Óvatos, néha igen zajos, a befogott, importált madár nagyon félénk, gyakran nem szelídül meg. Szeret fürödni, néha nagyon erõsen rágcsál, elsõsorban korhadt faágakat kedveli. Más, hozzá hasonló madarakkal közös volierben is elhelyezhetjük, ha annak megfelelõ a mérete (20-30 m3). A fiatal madarak gyorsan szelídülnek.

Ára: 30E Ft körüli

Egyéb tudnivalók: A vadon élõ állomány jelentõsen megcsappant, mivel Chilében egyes területeken a madarakat a tiltás ellenére megeszik, Argentínában pedig a fiókákat kiszedik a fészekbõl és megölik. Mostanában 10-15 fõs csapatokban, lehetõleg vízközelben látható. A csapat szabálytalan, folyton változó alakzatban, rikoltozva alacsonyan, nagy sebességgel repül. Fészkelési idõszaka általában az õszi hónapokra tehetõ, sziklahasadékokban, általa kivájt homokkõüregekben költ. Ez utóbbi akár 3m hosszú vájat is lehet. Kolóniában való költés esetében egész alagútrendszereket építenek, több költõkamrával.