Tartalom: 
(Thomas Arndt: Lexicon of Parrots)
Rendszertani besorolás:
PAPAGÁJFÉLÉK --- Valódi papagájok --- Pirosszárnyú papagájok
(PSITTACIDAE --- Psittacinae --- Aprosmictus)
Egyéb magyar nevek: Skarlátszárnyú papagáj
Angol neve: Red-winged Parrot
Latin neve: Aprosmictus erythropterus
(jelenlegi, illetve korábbi elnevezések)
Német neve: Rotflügelsittich
Származási hely: Észak- és Északkelet-Ausztrália, valamint Új-Guinea déli része
Testnagyság (Fejtetőtől farokvégig mérve) : 32 cm
Testsúly: 150 - 160g
Nemek megkülönböztetése: A tojó alapszíne halványabb (a képen jobbról látható), hasa felsõ farkfedõi sárgásak, szárnyának csak a legkülsõ éle vörös, háta inkább zöld. A fiatal madarak a tojóra hasonlítanak, csõrük eleinte sárgás, a harmadik évükben színesednek ki.
Fészkeltetés: Romhányi szerint 40x40x150 cm-es faodú, Arndt szerint 25 cm átmérõjû, 170 cm mély üreges fatörzs, 12cm-es röpnyílással. Az odú nyílása észak felé nézzen. Lengyel a fészekrõl a következõket írja: "A szaporításához csak nagy volier birtokában gondolhatunk. Az ajánlott odúméret: 28x40 cm2, a magasság 45-170 cm. A röpnyílás 10—12 cm átmérõjû. A feljárat a röpnyíláshoz 45-75 fokos szögben csatlakozzon!"
A tojó egyedül költ, de néha a fiókák kb. kéthetes korában abbahagyja az etetést. Ha ekkor a hím átveszi a szerepét, akkor nincs különösebb baj, de ha nem, akkor mesterséges felnevelésre kényszerülünk. Fogságban nálunk a fészkelési idõszaka februárban, vagy márciusban szokott kezdõdni. A költési viselkedése változó lehet: ha a hím kergeti a tojót, akkor már reménykedhetünk a költésben, de néha több a pózolás, mint a valódi fészekrakási törekvés.
Tojások száma: 3 - 6
Kotlási idő: 21 nap
Kirepülési idő: 5 hét. A fiókák a kirepülést követõen még viszonylag hosszabb ideig a szülõkkel maradnak
Etetés: A IV. séma szerint ajánlott (lásd: Tartás, idomítás), plusz zöldeleség, lágyeleség, gyümölcs.
Tartás, elhelyezés: Tágas voliert igényel, Arndt szerint minimum 4 x 1 x 2 m-es, védõházikóval kiegészítve. Télen fagymentes, zárt helyen (minimum 5°C) kiteleltethetõ. Más madarakkal a költési idõszakon kívül együtt tartható. élénk, aktív, szívós madár, fürdési, rágcsálási igénye változó, a friss ágakat kedveli. A hím madár néha agresszív lehet a tojóval szemben. Szeret a talajon mászkálni, ami fokozottabb fertõzésveszélyt rejt magában.
Egyéb tudnivalók: Eredeti élõhelyén párokban kisebb csoportokban él, melyek a költési idõszakon kívül akár 20 fõt számláló csapatokká duzzadhatnak, illetve táplálékban bõvelkedõ területeken akár a több száz fõs csapatok sem ritkák. Esõerdõkben, eukaliptuszerdõkben, szavannákon egyaránt honos, néha más hasonló méretû ausztráliai papagájfajokkal közös csapatokban látni. Többnyire a fák ágain tartózkodik, röpte kissé szeszélyes, lendületes szárnycsapásokkal,
Alfajok:
Két alfaja van:
Az Aprosmictus erythropterus coccineopterus a törzsalaknál valamivel kisebb tarkója kékes.
Az Aprosmictus erythropterus papua az elõbbire hasonlít, de köpenye és lapockája zöld
Felhasznált irodalom: Dr. Romhányi Attila: A Föld papagájai, Lengyel Tibor: Madárbarát lexikon, Thomas Arndt: Lexicon of Parrots
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
