Egyéb magyar nevek: Kékfejű papagáj

Angol neve: Blue-headed Parrot

Latin neve: Pionus menstruus
(jelenlegi, illetve korábbi elnevezések)

Német neve: Schwarzohrpapagei

Származási hely: Kelet-Kolumbia, -Ecuador és -Peru, ill. Trinidad szigete, ezen túl fellelhető Közép-Brazíliában és Dél-Costa Ricában is

Átlagos életkor: 25 év

Testnagyság (Fejtetőtől farokvégig mérve) : 27-28 cm

Nemek megkülönböztetése: Ivari kétalakúság nincs. A fiatal madarak feje, torka, és begye halványzöld. A fejtető tollak szegélye kék, a torok tollai vörösesek, alsó farkfedői sárgászöldek, vöröses beütésekkel.

Fészkeltetés: 25 x 25 x 60 cm-es faodúban. Elhelyezésénél ügyeljünk arra, hogy lehetőleg a legvédettebb, legnyugodtabb pontra szereljük fel, mert félénk és ideges természetű faj lévén esetenként akár a szülők a fiókáik ellen is fordulhatnak, ha megijesztik, avagy zavarják őket. Itthon a költési időszaka általában májusban kezdődik.

Tojások száma: 3 - 4. A tojó a kotlást rendszerint a második tojás lerakásakor kezdi meg.

Kotlási idő: 24 - 28 nap

Kirepülési idő: 70 nap. A fiókák 90 napos korukban vállnak teljesen önállóvá.

Etetés: A IV. séma szerint (lásd: Tartás, idomítás). Ezen felül kapjon sok gyümölcsöt, zöldeleséget. Szépiacsont is legyen mindig előtte. Igényel lisztkukacot, reszelt sárgarépát, zabot... és jó, ha tudjuk, hogy a tejes kukorica különleges csemegeszámba megy nála. Örömmel fogyasztja az almát, narancsot , banánt, a salátát és a spenótot.

Tartás, elhelyezés: Az ajánlott röpde méret számára minimum 2.5 x 1 x 2 m. A hideg hónapok kivételével egész évben kint lehetnek a szabadban, télen viszont fűtött, zárt helyen tartandó. Más madarakkal nem tartható együtt, mivel a költési időszak alatt nagyon agresszíven viselkedik. Mindenképpen dupla dróthálóval kell elválasztani a szomszédos röpdétől, mert, ha teheti azon keresztül is támad. A minimum hőmérséklet számára 5 és 10°C fok között van. Ideális díszmadár (Angliában az egyik legkedveltebb), mivel a többiekhez képest sem túlzottan lármásnak, sem túlzottan kártékonynak nem nevezhető. A mesterségesen nevelt példányok kedves, barátságos társsá válnak, beszédutánzásra is megtanítható. Sok példány közülük egyáltalán nem fürdik, de az esőt szeretik.

Egyéb tudnivalók: Vásárlásukkor mindenképpen figyeljük meg a légézsüket, mivel a faj fokozottan hajlamos az Aspergillosis-ra. (Lásd Betegségek címszó alatt).
Eredeti élőhelyén a költési időszakon kívül kisebb (maximum 100 egyedet számláló) csapatokban él, költeni mindig párokban szoktak. Elsősorban az erdőket, illetve a fás trópusi területeket kedveli, 600 méteres tengerszint feletti magasságig, néha azonban magasabb (1500 m-es) területeket is meglátogat. A szabadban észrevenni csak a nyílt területeken lehet, illetve kedveli a megművelt területeket is, tehát ott is lehet észlelni. Nagy távolságokat és magasan repül, jellegzetes, erőteljes szárnycsapásokkal. Tápláléka gyümölcsök , magvak, bogyók, fák virágai. Néha gabonatáblákban, illetve banánültetvényeken fosztogat. Költési időszaka közép-Amerikában februártól áprilisig tart, Kolumbiában Novemberben, Surinamban szeptember/október hónapban kezdődik.
Fészkét fák odvaiban, magasan (6m) rakja.

A nagy és részben egymástól elkülönülő élőhelyek kedveztek az alfajok kialakulásának. A törzsalak mutatja a legnagyobb testméreteket. Az Andok keleti tájain otthonos.
Az alfajai:
Pionus
— me. reichenowi: brazil feketefülű papagáj,
— me. rubrigularis: közép-amerikai feketefülű papagáj.
A brazíliai alfaj feje sötétebb kék, s a nyakán nincs piros "szakáll". A zöld színe is mélyebb a tollazatában. Ezt az alfajt jelenleg a kihalás veszélye fenyegeti.
A közép-amerikai alfajnál — mely Costa Ricában, Panamában és Nyugat Kolumbiában, továbbá -Ecuadorban lelhető fel — szintén sötétebb a fej kékje, de a torok pirosa is kirajzolódik.