Élőhely:

Brazília középső-déli, Kelet-Bolívia és esetleg  Északkelet-Paraguay.

Hossza 100 cm, ezzel a legna­gyobb papagájfaj a Földön. Alapszíne mély ko­baltkék, 41 cm hosszú szárnyán kissé sötétebb  árnyalattal. A farka átlagosan 51 cm hosszú, az  alsó felülete sötétszürke. írisze sötétbarna, cit­romsárga szemgyűrűvel, csőre 9 cm hosszú, fe­ketés, az alsó csőrkávával határos csupasz, kifli  alakú bőrfelület citromsárga, a lába ólom­szürke.

A hím és a tojó egyforma. A fiataloknál a sárga foltok halványabbak,  farkuk rövidebb.

Alfaja nincs.

Rendkívül óvatos lévén, csak  igen ritkán látható, ha teheti, elbújik az erdő sű­rűjében vagy az odújában. Mocsa­ras vidékeken, pálmaligetekben is előfordul, le­hetőleg vízközelben tartózkodik, ahol párban  vagy kisebb (körülbelül 20 fős) csapatokban él.  Röpte gyors és iránytartó, nem túl nagy ampli­túdójú szárnycsapásokkal - csapatban repülés  közben is jól látható a párok szoros együvé tar­tozása. Tápláléka pálmadiófélék, gyümölcsök,  magvak, bogyók. Hangja éles, disszonáns arara­rikoltás. A populáció jelenleg 3000-4000 pél­dányra tehető. Többnyire az őszi hónapokban,  faóriások (Mauritius-pálmák) üregeiben, 4-12 m  magasságban, vagy sziklahasadékokban kotlik,  de látták már fészkelni folyóparti löszfal üregé­ben is, az odú bejárati nyílása 15 X 17 - 40 X 25  cm között váltakozhat.

A szigorú védelmi intézkedések  ellenére még most is elég sok példányt befog­nak; méghozzá rendkívül aljas, embertelen  módon: egy madarat valahogy megfognak, azt  belegyömöszölik egy zsákba és közben ütik-ve­rik - a kétségbeesett segélykiáltásokra megje­lenő társak a lelketlen gazembereknek könnyű  prédáivá lesznek, és a feketepiacon igen magas  áron, körülbelül 15 000 dollárért kelnek e1. Ez  a gyönyörű, értelmes madár többnyire na­gyobb állatkertek, madárparkok dísze, a be­szoktatás idejére hatalmas, legalább 50-60  köbméter légterű volierban nyernek elhelye­zést (drótvastagság: 4-5 mm! ), ezt követően  azonban számos helyen, például a Stuttgarti  Állatkertben és Puerto de la Cruzban, lenye­sett evezőkkel, szabadon tartják. Táplálása a  többi aráéhoz hasonló, dióféléket, kukoricát,  gyümölcsöket fogyaszt. (Például a Puerto de 1a  Cruzban Lévő jácintara túlnyomórészt az  Atalea phalorata diószerű termését eszi. A ma­dár a gondozójához igen kedvesen viselkedik,

sokat játszanak egymással, beszédutánzó képes­sége azonban elhanyagolható. A téli hónapok­ban a fűtés feltétlenül szükséges.

Már több ízben sikerrel járt,  először a Japán Kobo Állatkertben tudták köl­tésre bírni 1968-ban. 1971-ben, az egyik chi­cagói tenyésztőnél két fióka kelt ki, ezeket  mesterségesen kellett felnevelni. A tojások le­rakása előtt a tojó csupasz bőrterülete elhalvá­nyult, amikor a gondozója közelített, eltűnt az  odúban, a hím pedig egyértelmű imponálás kö­zepette éberen őrizte az odút. Amikor a fiókák  kikeltek, a hím is bevonult az odúba és a védel­mi akciót ketten, már belülről folytatták. A  mesterségesen felnevelt fióka súlya kikeléskor  18,6 g volt, 5 hetes korában már 659 g-ot nyo­mott. Odú gyanánt 70 X 70 X 100 cm-es, ke­ményfából készített doboz ajánlható, 22 cm-es  röpnyílással, ezt ajánlatos úgy elhelyezni, hogy  a fészekkontroll kívülről elvégezhető Legyen,  kirepülés után a szülők a fiókákat még hosszabb ideig odún kívül táplálják. A fészekalja 1-2 tojás,  ezek méretei: 53 X 40 mm, leggyakrabban csak  egy fiókát nevelnek fel, a kotlási idő 230 nap,  kirepülési idő körülbelül 3 hónap.