Angol neve: Princess Parrot, Queen Alexandra's Parakeet Német neve: Prinzessin-von-Wales-Sittich
Leírása: A fejtető és a homlok halványkék. Pofatájéka és torka rózsaszínű. Hátának elülső része és válla olajzöld, hátának farok felé eső része és a farcsík kék színű. A mell és a has kékes-szürke színű. Szárnyfedői olajzöldek, kézevezői violakékek, a többi evezőtoll fekete - zöld külső zászlóval -, a tollak csúcsa kékes. A farok felső felülete olajzöld, a belső zászló barnás, az alsó felület sötétbarna, a két középső toll kivételével a belső zászlók egy része korallvörös színű. Írisze világos narancsszínű, körülötte vösöses gyűrű látható, csőre élénk narancsvörös, a lábai szürkék. A tojó színei halványabbak, a szárnytollak zöldebbek, a vörös szemgyűrű keskenyebb vagy teljesen hiányzik, a faroktollak rövidebbek. Felső csőrkávája barnás árnyalatú, a csőre egészében véve kisebb. A fiatal madarak színei lényegesen tompábbak, a tojóra hasonlítanak, 14-18 hónapos korukra színesednek ki teljesen.
Hossza: 35-45 cm, szárnyhossza 18 cm. A nagy méretkülönbség onnan adódik, hogy köztük sok a hosszú farkú egyed.
Élőhelye: Közép-Ausztrália belső félsivatagos területei, valamint Nyugat-Ausztrália száraz sztyeppjeire korlátozódott.
Alfaja: nincs, viszont van egy kék színváltozata és egy újabban látható lutinó mutációja.
Természetes környezete: száraz sík területeken él, mely gyakran messze esik a fészkelő helyéül szolgáló eukaliptuszfáktól. Általában a vízpart szomszédságában tartózkodik.
Életmódja: általában párban vagy kis csoportokban él, de alkalmanként nagyobb rajokban vándorol. A földre csak táplálékért száll le, nem félénk természetű. Amikor élelmet keres óvatos, csendes, de egyébként zajos madár. Sokat tartózkodik a fák tetején ahol kitűnően álcázza magát az ágak között. Sebesen és egyenesen repül, képes nagy távolságokat megtenni tekintélyes magasságban. Hangja éles, nem túl dallamos, ritkán hívogató.
Etetése: általános mageleségként adhatunk kölest, fénymagot, napraforgómagot, hántolt vagy hántolatlan zabot, kevés len- és kendermagot valamint búzát. Továbbá kaphatnak különböző gyomféléket (tyúkhúr, pásztortáska, galambbegy), salátát, sárgarépát, félérett kukoricát. Gyümölcsök közül szívesen fogyasztják a körtét, almát, somot, érett cseresznyét. Ezenkívül elcsipegetik a madárberkenye, a galagonya, a magyal, a fanyarka, a boróka és a varjútövis bogyóit. Rágcsálnivalónak biztosítsunk fiatal fűzfa, hársfa ágakat, rügyeket.
Költési szokásai: Ausztráliában a költési időszak szeptembertől decemberig tart. Udvarláskor a hím egy kiegyenesedett, oszlopszerű testhelyzetet vesz fel felborzolt fejtollazattal párosítva, majd sűrűn bólogat a fejével, kitárja szárnyait és farktollait így szaladgál a tojó előtt. Magas folyó menti eukaliptusz fák odvaiban fészkelnek, a fészket korhadt fadarabkákkal, fakéreggel bélelik ki. Alkalmanként több mint tíz pár is fészkelhet egy öreg eukaliptusz fán, a tojó egyedül költ, a tojások 27,4x22,2 mm-esek. A rózsástorkú papagájok gyakran már igen fiatalon bemutatják udvarlási szokásaikat (éneklés, nyaknyújtogatás, ringatózás, bókolás, összeszűkült pupillák stb.).
Elhelyezése: egy pár részére legalább 5x1x1,5 m-es röpde szükséges, viszont ha elég tágas teret tudunk számukra biztosítani akkor megmutatkoznak szép színei repülés közben.
Viselkedése: többnyire reggel és este aktív, napközben csendes papagáj, nem félénk. Hidegtűrő, edzett, szívós madár, de ha a hideg tartósnak bizonyul akkor szereljünk fel védőpanelokat. Sokat tartózkodik a talajon ezért hajlamos a férgesedésre. Együtt tartható nimfával, Bourk papagájjal, pintyekkel, törpe fürjekkel közös röpdében költési időn kívül. Érzékeny a szemfertőzésre.
Tenyésztése: általában eredményes, a költési idő kezdete rendszerint márciusra esik, ilyenkor a hím aktívan udvarol. A nőstény könnyen költésre bírható, a felkínált partnert rendszerint elfogadja. Elfogadja a mesterséges költőodút is amelynek mérete 40x40x100 cm, 10 cm átmérő bebújó nyílással, mely a röpde egy védettebb részébe legyen felhelyezve.
A fészekalja 3-7 tojás, a költési idő 20 nap, a fészkelési idő 35 nap, a fiókák 50 napos korukban választhatók el szüleiktől. Alkalmanként évente kétszer is költhet, a költőpár feltűnően sok zöldeleséget igényel, ezt vegyük figyelembe. A tojó gyakran már az első évben is ivarérett, a hím csak a második évtől, a költés nagy része ebben a korban sikertelen. A párokat tartsuk szomszédos röpdékben, ezáltal ösztönözhetik egymást a párzásra. |