Élőhely:

Egész Ausztrália, főleg a belső  területek, kivétel: Tasmania.

Hossza 18 cm, homloka és arca  sárga, a pofatájék alsó részén kerek, kobaltszí­nű folt, torkán pedig egy sor (4-6 db.) ovális  fekete folt látható. A fejtetőtől kezdődően a  háti felületén a fekete alapszínű tollaknak sárga szegélyezettsége van, ami jellegzetes, hullámos rajzolatot ad, farcsíkja és hasi felülete vilá­goszöld. Szárnyhossz: 9,6 cm, az evezők külső  zászlói zöldek, a belsők feketék, az alsó szárny­fedők sárgászöldek. A farka 9-10 cm hosszú,  zöldeskék, a külső tollaknak sárga szegélyük  van. A írisze fehér, szaruszínű csőre 0,9-1 cm

hosszú, viaszhártyája égszínkék, a lába szürkés­kék. A tojó viaszhártyája barnás.

A fiatalok színei elmosódottabbak, toroktá­ji foltjaik gyengén észrevehetők vagy hiányoz­nak, íriszük szürkés, viaszhártyájuk vöröseslila.

Mutációk: sárga, sötétzöld, albínó és  kék.

A világon a legnépszerűbb és leggyakoribb díszmadár. Több ezer szín-és formaváltozatukat milliószámra tartják.
Átlagos élettartam kb.7-8 év

Időnként túlsza­porodik, de néha tízezrével esik áldozatul az  aszálynak. Kóborló életmódot folytat, ahol vizet és ennivalót talál, ott van a hazája, fű mag­vakat eszik. Röpte gyors, szabálytalan ívű, észa­kon június és szeptember, délen augusztus és  január között, élő, vagy holt fa üregeiben költ.

Fészekalja: 4-6 tojás (de előfordulhat 8-12 tojás is), kotlási idő: 18, kirepülé­si idő 30 nap. A fiatalok 3-4 hónapos korban  kiszínesednek. Odú mérete: 18 X 18 X 25 cm, 5  cm-es röpnyílással. 1 éves kora előtt ne enged­jük költeni. A kiszemelt pároknak  évi két-három költést engedélyezzünk, és csak  körülbelül 5 éven át vegyenek részt az utódok  reprodukálásában. Ezeket a madarakat - jó  kondíciójuk érdekében - tartsuk lehetőleg vo­lierban és jó minőségű takarmányon, a nemek  a költési időn kívül lehetőleg ne legyenek  együtt, ügyeljünk arra is, hogy ne kerüljenek  össze testvérek, anya a fiával, apa a lányával,  stb. A már említett mutációk és a vad alapszí­nű madár ügyes párosításával a kül-, és belföldi  tenyésztők igen sok színárnyalatot hoztak lét­re, úgymint olajszínű, kobaltkék, mályvakék,  szürke, harlekin, opálos, stb., ismert a bóbitás  hullámos papagáj is, a bóbita lehet hegyes, fél­kör, vagy köralakú. Sikerült kialakítani az úgy­nevezett standard hullámos papagájt is, a meg­felelő előírásokkal, versenyekkel, kiállítások­kal, stb. A szép küllemű és egészséges madár  gyönyörűséget jelent a kiállítás megtekintői­nek és a tenyésztőnek egyaránt.